Szerelmeseknek
Tzes seb vagyok
Tzes, sajg seb vagyok, gek,
Knoz a fny s knoz a harmat,
Tged akarlak, eljttem rted,
Tbb knra vgyom: tged akarlak.
Lngod lobogjon izzva, fehren,
Fjnak a cskok, fjnak a vgyak,
Te vagy a knom, gyehennm nkem, 
Nagyon kvnlak, nagyon kvnlak.
Vgy szaggatott fl, csk vrezett meg,
Seb vagyok, tzes, j knra hes,
Adj knt nekem, a meghezettnek:
Seb vagyok, cskolj, gess ki, gess.
Mint des kdbl eltn napfny,
int elszr elszavalt csods kltemny,
mint hullmz tenger kk vizn a holdfny,
azz lettl nekem... s hiszem, hogy van remny.

Sohase gondoltam, hogy ilyen szp az let,
mita ismerlek csak azta lek.
Szvem szveddel lgyan sszedobban,
naprl-napra szeretlek, jobban s jobban.

Csak egy percig szeress, mg elmondom, imdlak.
Csak egy rt lelj, mg megsgom, kvnlak.
Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni,
mit jelent forrn, szintn szeretni.

Bcszni knny, feledni nehz,
mert a szv a mltba ezerszer visszanz.
Meglehet, hogy knnyen, nevetve bcszunk,
mgis fjni fog, ha jra tallkozunk.
Nem tudja senki, hogy errl ki tehet,
de akkor majd bsan lehajtod fejedet.
Megllnl ezerszer, m mgis tovbb msz,
mert bcszni knny, de feledni nehz.

Te vagy a kezdet, te vagy a vg,
nlkled mindig felhs az g.
Csak veled ltom szpnek a napot,
csak tged szeretlek, remlem tudod.

Eljttem rted, mert szeretlek tged,
reszket az ajkam, hogy ajkadhoz rjek,
hogy leljelek, hogy szortsalak,
tzes ajkaimmal lgyan cskoljalak.
Akrhova visz is utam, te mindig velem vagy.
Az n szvem otthont egyedl csak neked ad.
Utam brmerre is vezet,
az n szvem mindig csak Tged szeret.
Tudod mi a bnat? 
Vrni valakit ki nem jn el tbb.
Eljnni onnan, hol boldog voltl,
S otthagyni szvedet rkk!
Szeretni valakit, ki nem szeret tged,
Knnyeket tagadni, mik szemedben gnek.
Kergetni egy lmot,soha el nem rni,
Csaldott szvvel mindig csak remlni!
Megalzva rni egy knyrg levelet,
Szvdobogva vrni, s nem jn r felelet.
Szavakat idzni, mik lelekedre hulltak,
Rzskat rizni, mik elfakultak.
Hideg bcszsnl egy cskot koldulni,
Mssal ltni meg t s utna fordulni.
Kacagni hamis lemondssal,
Hazamenni, srni knnyes zokogssal.
Otthon tknnyezni hossz jszakkat,
S imdkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bnat.
A szv gyorsan elrulja nnmagt,
De mst lt a kt szemem,
Messze tl a knnyeken,
Hogy mg mindig te vagy a mindenem.
Ha az krdezn tlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tn bszkesgbl azt felelnm,
Semmit, csak ml szerelem.
Elmegynk majd egyms mellett,
S a kt szemed rm nevet.
Kacagva kszntelek n is,
De hangom kiss megremeg.


Csillog szemed, ha ltom
Tudom, valsg ez nem lom.
Te vagy nekem a mindenem,
Mert Te vagy nekem a kedvesem.



Van lom, mely szebb mint a tbbi.
Van lom, mely tbbet tart mint a tbbi.
De a legszebb lmom ahhoz ktdik,
aki most e sorokat ppen olvassa.









Minden percedet cskolom,
nem mlik zed az ajkamon,
cskolom a fldet, ahol jrsz,
cskolom a percet, mikor vrsz,
messzirõl kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.




Hûsg...
Mint a lepke szlldos,
virgrl virgra,
n mr nem rpkdk,
srgrl lilra.
Legbecsesebb rzsaszl,
Te lszel szmomra,
Tged ltlak nappal,
Velem vagy lmomba!
Ms is lehet csods,
Ms is lehet becses,
Tndklõ s vonz,
lenyûgzõ kecses.
Szvnek zenje,
zenghet, zghat nekem,
Meginogni nem fogok,
Megmaradok Neked!






|